Kontaktanalízis¶
Amikor két test érintkezésbe kerül, az érintkezési felületen keresztül egy \(t_c\) kontakterő adódik át. A virtuális munka elve a következőképpen írható át.
Itt \(S_c\) az érintkezési területet, \(u^{(1)}\) és \(u^{(2)}\) pedig rendre az 1. és 2. érintkező test elmozdulását jelöli.
Kontaktanalízisben a potenciálisan érintkező felületeket páronként kell megadni. A pár egyik felülete a mesterfelület, a másik a szolgafelület. Ebben a mester–szolga elemzési módszerben a kontaktkényszer-feltételek a következők.
- A szolgacsomópont nem hatol át a mesterfelületen.
- Érintkezéskor a szolgacsomópont az érintkezési helyen található, és a mester- és szolgafelület ezen az érintkezési ponton keresztül kölcsönösen kontakterőt és súrlódási erőt ad át.
Az \(\eqref{eq:2.2.70}\) egyenlet utolsó tagját végeselemes módszerrel diszkretizálva a következő egyenlet adódik.
Itt \(K_c\), illetve \(F_c\) a kontaktmerevségi mátrixot, illetve a kontakterőt jelöli. A kontaktkényszereket tartalmazó teljes Lagrange- és frissített Lagrange-módszer végeselemes formulációi a következők.
Kapcsolódó témák¶
- Érintőmerevségi mátrix — Érintőmerevség kontaktot is tartalmazó nemlineáris analízisben
- Newton–Raphson-módszer — Iteratív megoldási módszer
- Érintkezés és beágyazás — Kontakttípusok és algoritmusbeállítások